Főnix vérző hajnalán

Veszteség. A folyton előtörő végletes szenvedély,
A félő jót pusztító alkalmi éj,
Mindent feldöntő, elsöprő gonosz kéj...
Vesztettem. Elismerem borzasztó győzelmed,
Vidd hát - ha ez kell neked - szívemet,
Vissza soha ne térjen rám e szép gyötrelem...
Soha!

Ki az, ki velem szembeszáll,
Ki az, ki hátam mögött velem szemben áll?
Csak egy visszaverődő fény a sötét jelenben,
Az, kit nemrég még láttam tükrömben...
Enyhítsd fájdalmam égető lángját,
Hozd el hűsítő palástját,
Te Kárhozat, te szívtipró bűnös áldozat!

Nevemmel írod képedre neved,
Mosolyommal szúrod ki könnyes szemem...
De nem kapsz meg egészen, ó nem!
Míg él, míg létezik tiszta szerelem,
Nem adom neked lelkem láncát,
Hogy ráverd béklyód gúnyos kacaját!

Vesztettem, de felkelek, benned élek,
Benned létezem, drága...drága Kedvesem.