Földre lóg kabátom,
s beszennyezem magam,
feledem barátom
rég` nem hallja szavam...
Nem győzök, csak várok
éji harangszóra.
Élni itt csak átok.
Viaszos padlóra
nézek, s csillagoknak
verőfényét látom.
Akik velem voltak
csak lesik halálom:
Ellöktek és vérzem,
húsomból sakál tép,
szögesdrótba estem,
könnyem véres emlék.
Szemem csillogását
elvitték az ölyvek,
ezek már ellopták,
de majd megdögölnek!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...