Fényévekre otthontól

Itt az ajándékunk - egy átok.
A vérünk feketévé vált.
Senki nem tudja,senkit nem érdekel,
indítják ellenünk a támadást.

Minden ember, mielőtt meghal,
látja majd az ördögöt.
Az életünk nem biztonságos,
veszedelmes, és megkötött.

Látjuk, mit ők látnak,
érezzük, mit ők éreznek,
akármerre is járunk.
Otthontól elvágnak a fényévek.

Tűz-lelkek várnak a jelre,
körülvéve híg csönddel.
Parancsnok, mentse meg a lelkünk,
takarja a sötétet fénnyel!

Soha nem zokogunk, bár
arcunk szikár a bánattól.
Félelemben élünk mi,
és fényévekre vagyunk otthontól.

Láttuk az álmot ami a legrémesebb,
és még mindig elfognál minket.
Legyen esélyünk megszökni,
teljesíthetjük a küldetésünket.

Minden ember,ó igen,
látja az ördögöt majd, ha meghal.
Ami életünk messze nem
biztonságos, tele harccal.

Látjuk, mit ők látnak,
érezzük, mit ők éreznek,
bármerre is kóborlunk.
A messzi csillagok énekelnek.

Érezzük, és látjuk,
akárhol is vonulunk.
Félelemben élünk, ó igen,
és otthontól fényévekre vagyunk.