Sötét verem mélyén ülök,
Percről precre megrémülök.
Jobbról, balról nesz jön egyre,
Ott megvillan egy lény szeme.
És a szempár fénye éget,
De nem látom még a rémet.
Közeledik csúszva lassan,
Engedi, hogy megfoghassam.
Bőre érdes, durva, száraz,
Teste dögletes bűzt áraszt.
Foga villan a gyér fényben,
Párás leheletét érzem.
Nincsen erőm elszaladni,
De nem akarok maradni.
Nincs mnekvés, erőm fogytán,
A fejemben dühös orkán.
Lebénít a tekintete,
Hipnotizál a két szeme.
Megtörik az akaratom,
Agyam üres, csak ócska lom.
Lábam mozdul, ő irányít,
A falon fekete kárpit.
Emelvényen fakoporsó,
Ez lesz hát a legutolsó?
Ide hozott a félelem,
Itt ér véget az Életem?
Nem, nem és nem! Nem engedem!
Meg kell óvom az Életem!
Ki kell törnöm a veremből,
Ebből a sötét teremből.
Ki a fénybe, a tömegbe,
Tűnjön el a rém örökre!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Meg azt is,hogy ilyen jó (sőt jobb) verseket írkálsz még?!!!