Sötét verem mélyén ülök,
Percről precre megrémülök.
Jobbról, balról nesz jön egyre,
Ott megvillan egy lény szeme.
És a szempár fénye éget,
De nem látom még a rémet.
Közeledik csúszva lassan,
Engedi, hogy megfoghassam.
Bőre érdes, durva, száraz,
Teste dögletes bűzt áraszt.
Foga villan a gyér fényben,
Párás leheletét érzem.
Nincsen erőm elszaladni,
De nem akarok maradni.
Nincs mnekvés, erőm fogytán,
A fejemben dühös orkán.
Lebénít a tekintete,
Hipnotizál a két szeme.
Megtörik az akaratom,
Agyam üres, csak ócska lom.
Lábam mozdul, ő irányít,
A falon fekete kárpit.
Emelvényen fakoporsó,
Ez lesz hát a legutolsó?
Ide hozott a félelem,
Itt ér véget az Életem?
Nem, nem és nem! Nem engedem!
Meg kell óvom az Életem!
Ki kell törnöm a veremből,
Ebből a sötét teremből.
Ki a fénybe, a tömegbe,
Tűnjön el a rém örökre!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Meg azt is,hogy ilyen jó (sőt jobb) verseket írkálsz még?!!!