Fekete Világok

Világok, fekete világok között élünk.
Feketét látunk mielőtt megszületnénk,
és akkor is, miután véget ér létünk.
Látunk e színeket minden napjainkban?
Nem. Egyszerűen nem tudunk.
Mert azon vagyunk, hogy túléljünk.
Mivel túl csordul a gond az emberek életében,
elfelejtik meglátni, értékelni
az egyes pillanatok jelentőségét.
Emiatt nincs más, csak kilátástalan,
végeérhetetlen szürkeség.
Kétségbeesés az egész,
nem látunk kiutat és fényt.
De közben fohászkodunk az éghez:
Adjon egy kis jót, csak
egy cseppnyit, nem kell sok.
Ott van a vágy bennünk kínoz
a kiáltás, hogy legyen vége már.
De mégsem ordítunk. Torkunkra forrt a szó.
Nincs más, csak keserű beletörődés,
és lelkünk mélyén a remény:
Talán jobbra fordulhatnak a dolgok,
és nincs minden veszve még.
Láthatunk színeket, és könnyebbé
válhat a lét,mielőtt még késő
lenne, mielőtt szemünket
lezárja a sötétség, a végső
elkerülhetetlen feketeség.