Világok, fekete világok között élünk.
Feketét látunk mielőtt megszületnénk,
és akkor is, miután véget ér létünk.
Látunk e színeket minden napjainkban?
Nem. Egyszerűen nem tudunk.
Mert azon vagyunk, hogy túléljünk.
Mivel túl csordul a gond az emberek életében,
elfelejtik meglátni, értékelni
az egyes pillanatok jelentőségét.
Emiatt nincs más, csak kilátástalan,
végeérhetetlen szürkeség.
Kétségbeesés az egész,
nem látunk kiutat és fényt.
De közben fohászkodunk az éghez:
Adjon egy kis jót, csak
egy cseppnyit, nem kell sok.
Ott van a vágy bennünk kínoz
a kiáltás, hogy legyen vége már.
De mégsem ordítunk. Torkunkra forrt a szó.
Nincs más, csak keserű beletörődés,
és lelkünk mélyén a remény:
Talán jobbra fordulhatnak a dolgok,
és nincs minden veszve még.
Láthatunk színeket, és könnyebbé
válhat a lét,mielőtt még késő
lenne, mielőtt szemünket
lezárja a sötétség, a végső
elkerülhetetlen feketeség.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások