Lerakni az első követ
s rá máris egy másikat
Nem látni mást, bárki jő
csak azt, hogy mindig elhalad
Gátat, falat s árkokat
mely minden vándort elriaszt
Építsd, húzd vagy ásd ki még,
hogy ne láthassák arcodat
Bár takargatnod nincs miért
a ránc örökre ránc marad
S ha néma könnyed ejtenéd
nincs ki hallja hangodat
Ott belül, túl a nagy falon
mit el nem rejthetsz soha
Lüktet, él és újra hív
hív egy kedves ostoba
Leszedni az első követ
s ha nem fáj, újra, másikat
Megtenni még, még tovább
s a falból semmi nem marad
Érezni végre friss szelet
mindent mi eddig elhaladt
Egy gyönge bátor többet ér,
mint a halott várfalak...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
Amiről szól, engem is évekig foglalkoztatott, és uyganarra a végkövetkeztetésre jutottam, amire Te, csakhogy versben olvasva szebb és kerekebb. Megvalósítani pedig nehéz.
Előlvastam az írásaidat. Nagyon jók! Azokhoz képest ezek csak szárnypróbálgatások:-)))
Valóban, leginkább dicsérek a vers részlegen, ha valami kevésbé teszik, hallgatok. Dicsérek én mást is. De úgy van, ha valaki ismerőssé válik:))), azt elolvasom, a többieket, csak ha ráérek.