Falak

Lerakni az első követ
s rá máris egy másikat
Nem látni mást, bárki jő
csak azt, hogy mindig elhalad

Gátat, falat s árkokat
mely minden vándort elriaszt
Építsd, húzd vagy ásd ki még,
hogy ne láthassák arcodat

Bár takargatnod nincs miért
a ránc örökre ránc marad
S ha néma könnyed ejtenéd
nincs ki hallja hangodat

Ott belül, túl a nagy falon
mit el nem rejthetsz soha
Lüktet, él és újra hív
hív egy kedves ostoba

Leszedni az első követ
s ha nem fáj, újra, másikat
Megtenni még, még tovább
s a falból semmi nem marad

Érezni végre friss szelet
mindent mi eddig elhaladt
Egy gyönge bátor többet ér,
mint a halott várfalak...