Lerakni az első követ
s rá máris egy másikat
Nem látni mást, bárki jő
csak azt, hogy mindig elhalad
Gátat, falat s árkokat
mely minden vándort elriaszt
Építsd, húzd vagy ásd ki még,
hogy ne láthassák arcodat
Bár takargatnod nincs miért
a ránc örökre ránc marad
S ha néma könnyed ejtenéd
nincs ki hallja hangodat
Ott belül, túl a nagy falon
mit el nem rejthetsz soha
Lüktet, él és újra hív
hív egy kedves ostoba
Leszedni az első követ
s ha nem fáj, újra, másikat
Megtenni még, még tovább
s a falból semmi nem marad
Érezni végre friss szelet
mindent mi eddig elhaladt
Egy gyönge bátor többet ér,
mint a halott várfalak...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Amiről szól, engem is évekig foglalkoztatott, és uyganarra a végkövetkeztetésre jutottam, amire Te, csakhogy versben olvasva szebb és kerekebb. Megvalósítani pedig nehéz.
Előlvastam az írásaidat. Nagyon jók! Azokhoz képest ezek csak szárnypróbálgatások:-)))
Valóban, leginkább dicsérek a vers részlegen, ha valami kevésbé teszik, hallgatok. Dicsérek én mást is. De úgy van, ha valaki ismerőssé válik:))), azt elolvasom, a többieket, csak ha ráérek.