Fájó, égi fény!

Szép napos délután mikor egymásba botlottunk,
ki gondolta volna hogy még találkozunk!
Te felhívtál, s randit kértél melyről persze elkéstél!
A kapcsolatunk elég rázósan indult,
Hisz a te szíved még mindíg hozzá húzott!
De az együtt töltött esték után, keztél hiányozni
S úgy éreztem más vagy velem!
Jó volt veled egyre jobb,s talán ez a mi átkunk!
Azóta sokat gondolkodtam ezen, hogy miért pont velem
Hisz rá értem volna még,mert előttem az élet
Ha ez után ez Élet!
Ugy érzem életem zátonyra jut, s minden miért küzdöttem a végtelenbe fut.
A helyzeten sajnos már változtatni nem lehet
Csak az esik rosszul, hogy te túl könnyen veszed
S már nem tudom a sorsomat elképzelni veled.
Most itt vagyok egyedül, feltekintek a csillagos égboltra
Emlékeim zálogát veszni hagyva!
Elrepül az utolsó egyetlen remény
S ridegen kialszik egy fájó, égi fény!
Most nem tudom, hogy merre indulok
s mi lesz ezután
Hová hajtom zúgó fejem egy fájó délután
Sietve itt hagyom a multamat örökre,
De a viharos szél könnyet hint szemembe!