Fájdalom

A sötétben ülve,
A szemem könnyezve,
Sírnék ugyan, de nincs értelme!
Senki sem veszi észre rosszkedvem,
Ha kérdik, mi bajom,
Annyit felelek: Rendben vagyok!
Pedig dehogy vagyok,
Szívemet mardossa a fájdalom.
Fájdalom, hogy senki nincs, ki átkaroljon!
De ha mégis itt lennél,
Szívem a kezedbe helyezném!
Elképzelem, ahogy kezem a kezedbe teszem
És, hogy érzem, testünk forró tűzben égne el!
Ekkor magamhoz térek és látom,
Mindez csak egy hazug álom.
Álom, mely talán sohasem teljesülhet,
Álom, melyért életem adnám, hogy valóra váljon!