Fáj(a)dalom

Miért mondta azt a sors,
hogy ez a szerelem gyors?
Miért kell mindent éreznem
s miért kell léteznem?

Miért van az, hogy az élet nehéz,
csak firkálom a fájdalmat,
e papírra írom, ami nehéz,
kiöntöm a szívemet s a lelkemet.

A választ a szívemtől kapom,
míg benned bízom vakon.
Fáj már minden, ami tőled ered,
mert szerelmed bekebelezett.

S e kínokat mélységesen érzem,
amint látom, a szerelemtől vérzem.
E szenny lassan átitatja testem,
mert a szerelmedet hiába kerestem.

Míg a szerelmedet kerestem,
egy kőben megbotlottam s elestem,
s nagyon megütöttem a testem.

Sebaj hazáig kibírom,
aztán a versem tovább írom,
míg el nem érem sírom.