Fagyva szeretnék meghalni,
Bánatomat elaltatni.
Csend zenékét meghallgatva
A semmiről ábrándozni.
Fagyva akarok meghalni!
Végleg egyedül maradni.
Jégkoporsóm üvegén át,
Csúf világot szépnek látni.
Élő szívvel így maradni,
Többé, soha nem álmodni,
Sok csalódást elfeledve
Minden démont elátkozni.
Szép emléket megőrizni,
S mindörökké csak azt nézni.
Fagyott könnyek jégburkába
Égő szívem elrejteni.
S hogyha egyszer, talán
Sikerül vágyam végleg elérni,
Halott arcom sápadt bőrén
Jégvirágok nyílnak majd ki.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Marokfegyver ·
"Többé soha nem álmodni", talán nem is fagyhalálra gondolsz, hanem hibernálásra, mert érezni a sorok között, hogy szeretnél valamit újra (csak másképpen) elkezdeni. Talán mégsem jégvirág, hanem mosoly nyílik majd, mert a versed amennyire egyszerű, annyira kedves is.