Évszakok

Rohant a tavasz, jött a félszeg nyár.
Esővel kopogtatott az ősz, de berontott a tél.
Vártam, hátha találkozunk már.
Talán, a véletlenre bíztuk a jövőnket,
És a bizonytalanság vár.
Lehet, hogy csak én töltöm várakozással napjaim,
És rád várok, csak ólommal telve andalognak lábaim.
Így egyre jobban kihűlök, egyre kisebb lángon ég szívem magja,
Matt szívemet csak te mentheted meg. Elvesztem,
Lehet még egy kis reményem egy szép nő életében?
Láthatatlan küzdök széllel szemben,
Szerelmes lázzal a szívemben.
Téged ölelni csókokkal, elhalmozni.
Érzésekből tüzet gyújtani,
Csak egy kicsit veled lenni.
Ábránd a télben, vigasz az őszben,
Téged vártalak egész évben.
Ne hagyj magamra, végre megtaláltalak,
Egy szakadék szélén ülve veled szép lehetne az életem.


2007. 03. 23.