Every you and every me - Mindig én

Az arc, a ránc: A holt vágy.
Az áldott szerelem: szívás.
Szívem méreg, testem fáj.
A tiéd áru, s elkelt már.

Vésd karomba a neved,
Gond helyett hajtsd ide fejed,
Hisz nincs más mit tehetnénk,
Ez mindig te vagy és mindig én.

Szerelmet, ha játszom,
Új prédára vágyom,
Durva, és nem bánom
Nincs mentség e világon.

Ahogy a dolgok most jönnek
Úgy is a túl sok méreg öl meg.
Mert nincs más mit tehetnék,
Ez mindig te vagy és mindig én.

A szerelem soká él
Vár veszteget és elég.
Szedd össze magad! Mennyei Ég!
Ennyi még soha nem volt a tét!

És, ha mindenem eléd teszem,
Későn jött e kényelem.
De nincs más mit tehetnék,
Ez mindig te vagy és mindig én.

Vak vezet világtalant,
Önző vagyok s gátlástalan
Szajha a szerelem, mindig van
Valaki, hogy élvezzem és otthagyjam.

Egyes egyedül térben és időben
Semmim sincs és enyém minden
Valami tőled, valami szomorú

Every me and Every you