Európában

Sápadt fényben úszik az arcod,
teát kortyolgatsz édesen.
Mézajkadtól elűznek harcok,
s a földre rogyok véresen.
Diákszerelmek lángja éget,
kék verőfény reád ragyog,
s mikor véletlen hozzád érek
szívem dübörög, szám gagyog.

Itt Európában csak álmom,
hogy enyém lehetsz teljesen,
hisz te csak átlépsz a világon,
s én élni vágyom életem.
Golyó süvít, tépi kabátom,
lyuk tátong rajta százezer,
mire a testem megtalálom
én végig itt, s te hol leszel?

Megtépáznak s te nem vigyázol.
Nem vigyázhatsz, mert elveszek,
hol lőporködös éj világol,
hol meghalnak az istenek.
Ölelő, rongyos karjaimból
kihullnak mind a bársonyok,
itt, ahol már te sem vigyázol
nyílt sebeimtől meghalok.

*

Emelj föl magadhoz te angyal.
Szárnyadba törlöm könnyeim,
és elfelejtem, amit adtam,
mit nékem adtak társaim.
Véres ingem is földre szórom,
ha elviszel, ha elviszel,
oly nehéz, mint az ólom,
és többé már nem bírom el.