A lámpák fényében haldokló gondolat táncol,
S a fák közt áttetsző háló leng.
Halkan sziszeg a szökőkút-kígyó,
És a vízcseppek közt vörös magány dereng.
Kihalt utcákon tántorog a vég, részegen néz,
S én sötét szemébe meredek.
A templomóra fél hatot ütött,
Az égen tornyosuló, szürke fellegek.
Hideg metszi késével a roppanó csontokat,
A köveken csak moha világít,
Szemfényesztő táncot lejt a sötét,
Nedves falakat ridegség mar, s szárít.
Egy szobor kinyújtja karját, de senki nem segít,
Görgeti a szél a fák levelét,
Valahol aztán elpihen, hallgat:
Irgalom hajtja előtte le bronz-fejét.
A szívem jégpáncél-börtönének ablakából
Egy apró lángocska izzik, ragyog,
Majd egyszerre csak kihuny magától,
Mint a bús, bandukoló, esti csillagok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?