Est

Lassan csendben szállt le az est
Mint aki épp nyugvó helyet keres.
Felhővel hálózta be az eget,
Villámokkal világítva a felleget.
Szikrákat szórva szerte széjjel,
Riogatta a nyugvókat kéjjel.
Szövetséget kötött hozzá a széllel,
Zord hangját hordja szerte széjjel.
Rázza meg fának égbe nyúló ágait.
Csapkodja ablaknak nyitott szárnyait.
Végig suhant a kertnek oldalán,
S lám meggondolta magát talán?
Lágy szelőként tért vissza felém,
Felhőket kergetve az éj egén.
Csillagok fényét gyújtva felettem.
Az est zaját gyorsan felejtem.
A tájat ismét puha csend öleli át,
Kívánok én is,nyugodt jó éjszakát.

Kőri