Érzés kavalkád

Engedj közelebb, engedd, hogy megérintsen a tűz!
Még látni akarom, az emléked, mely hozzám fűz.
Hiába keresem, ami nem volt nem lelem.
Mért vagy keserű? Miért fordulsz ellenem?
Kettétörik az álom, ha felébreszt a Nap.
Csak szívembe zárom, könnyek közt senki el nem kap.

Hát égjen a tűz! Legyen múlt a jelen!
Álljon meg az idő! Maradj itt velem.
Látod, fekete madár! Látod a fagyott ágon!
Látod itt van a szívem, szívedbe zárom.
Hát égjen a tűz! Égjen el minden azt kérem.
Had oltsa majd könnyem, hadd oltsa a vérem.

Vándor ne keresd, szomjazik a kút!
Majd talán egyszer megleled, ha véget ér az út.
Elmúlt már a nyár, s mindent feledtél,
lehullott a levél és elvitte a szél.
Csak reményed maradt, remény hogy megváltsanak
Csak egyszer még Istenem! Csak egyszer lássalak!