Érthetetlen szerelem...

Szeretem, nem tudom miért
De érzem, szívem a tiéd.
Neked adom kicsiny szívemet,
Legyél hát boldog vele.


Ha elfogadod, vigyázz rá,
Sokat szenvedett szegény már.
ha szeretsz, én is szeretlek
De én téged sohasem érdekeltelek.


De én mégis szerelmes lettem
érthetetlenül, beléd estem
Ne utasítsd hát el szerelmem
Mert téged nem könnyű felednem.


Már régóta éget ez az érzés,
Szívem gyötörte már ezer vérzés.
De hidd el, nélküled végem
Ha nem kellek, hát eddig éltem.


Szeretlek, mégis másnak mondom,
Egyre jobban fáj, ez minden gondom,
Szeretném hallani nevetésed
Mindig érezni kedvességed.


Ezen a világon az minden álmom,
Hogy ne hiába keljen várnom.
Tovább hazudni nem bírok,
Nagy fájdalmaban inkább sírok.

Hazudnom kell, nem téged szeretlek,
Te nem szeretsz, nekem más a kedvesem.
Annyira gyötör már a szomrúság,
Nevetek, senki nem látja megöl a bússág.


Reménytelenül szeretni fájdalmas,
Éjjeleken át sírni ártalmas.
Hiába, én mégis régota ezt teszem
Tovább már nembírom, elveszem.


Ha soha nem szerethetlek,
És veszettül nem kereshetlek,
Semmit nem ér már életem
Jobb lesz ha örökre végem.