Létezik még csoda. El sem hiszem.
Kizöldült a mező titkos réteken.
Vállamon érzem finom érintését
Ajkamon most is forró csókja ég.
Féltem akkor hirtelen felébredek,
eltűnik a szivárvány-szerelem.
De ott maradt s szemébe mélyedve
Rájöttem rögtön,jaj el vagyok veszve.
A percek pillanata versenyt futva-
rohant, remegve vártam Sorsomat.
Nem is tudom, élek-e még, van-e,
vagy mindössze álomkép?
Képtelenség, mégis ott volt az arca
Ölelt, mennydörgésnél hangosabban.
Rámnézett, nem szólt nem tett csak ölelt
lehetetlenség, hogy most is szeressem.
Csak vele nyílik tavasszal a fű
nélküle síró lelkem mindössze űr.
Vele látom a hajnal ébredését
Azt hiszem, ha nem lenne nem is léteznék!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...