Létezik még csoda. El sem hiszem.
Kizöldült a mező titkos réteken.
Vállamon érzem finom érintését
Ajkamon most is forró csókja ég.
Féltem akkor hirtelen felébredek,
eltűnik a szivárvány-szerelem.
De ott maradt s szemébe mélyedve
Rájöttem rögtön,jaj el vagyok veszve.
A percek pillanata versenyt futva-
rohant, remegve vártam Sorsomat.
Nem is tudom, élek-e még, van-e,
vagy mindössze álomkép?
Képtelenség, mégis ott volt az arca
Ölelt, mennydörgésnél hangosabban.
Rámnézett, nem szólt nem tett csak ölelt
lehetetlenség, hogy most is szeressem.
Csak vele nyílik tavasszal a fű
nélküle síró lelkem mindössze űr.
Vele látom a hajnal ébredését
Azt hiszem, ha nem lenne nem is léteznék!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások