Ennyit ér

Ennyit ér neked nyolc évnyi önzetlen barátság, szeretet és szerelem….
Néha még hozzám bújsz, s eggyé válsz velem, de tudom nem szeretsz! Neked már ő kell, az a másik lány kibe bele szerettél azon a délután.
Az övé lettél, megnyerte a csatát!

És én még mindig várok rád, hogy megcsókolj egy nyári délután.
De eljön a tavasz és vele az ősz, s a szív lassú halállal hal, s a remény úgy száll el mint a falevelek. Nem kellek már neked!
Egy téli hűvös éjszakán rideg falak között, hideg ágyon, egyedül a magányommal meghalok, s csak akkor jössz rá, hogy szeretsz nagyon mikor én már a föld alatt vagyok.