Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
– Béla, mit tapasztalt?<br /> – Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Scylla: Várjuk a folytatást.
2026-05-23 22:04
P.Valley: Szia! Köszönöm kérdésed! Igen,...
2026-05-20 23:50
laliboy: Azt hiszem egy hasonló "nyaral...
2026-05-19 15:35
Asszisztencia: Szia! Lesz folytatás?
2026-05-16 12:44
kaliban: Jöhet a folytatás!
2026-05-15 19:48
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ennyi volt?

Nincs lakása, sem hazája
Csak fizetlen adósága
Elhagyta őt mindenki
Még az Isten sem szereti

Volt családja, volt barátja
Elveszett mind gazdagsága
Kiforgatták kitaszítják
Meglopják majd megalázzák

Ellopták a gyerekkorát
Pedig várta a szent csodát
Hitt abban kit szeretett
Megcsalni őt így lehetett

Nem akart ő ártani
Megtanították hát bántani
Gyilkosnak nevelték
A lelkét is elvették

Nincs hazája nincs családja
Nincs már ki hazavárja
Az élet nyomja a vállát
Magányban várja halálát
Hasonló versek
2475
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
3609
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!

Hozzászólások
További hozzászólások »
Hétköznapi nő ·
jaj :no_mouth:

Fájt.
deni a villám ·
Miért, ennyire rossz?
Hétköznapi nő ·
Jaj, dehogy! Csak szomorú volt és fájdalmas, átéreztem.

turulmadár ·
Szia!

Mély és kifejező! Tetszik nagyon! Többször is elolvastam...
deni a villám ·
Köszönöm!

turulmadár ·
Szívessen! Nagyon át tudom érezni, amit írsz, hiszen sokan megjártuk ezt az utat...nagyon fájdalmas és nagyon magányos út ez...Kis családomnak köszönhető, hogy már lassan feledem ezt az érzést, viszont hálás vagyok érte, hogy az olyan versek által nem feledem el, mint amilyen a tiéd is! Jobb embernek érzem magam attól, hogy e nehéz időket is becsülettel éltem meg! Sok sikert ehhez a nagyon nehéz, ám pont ettől kivételes ÚThoz...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: