Engedj el...

Millió könnycepp,mely érted folyt,
millió mosoly, mi csak neked szólt,
a lángoló tűz eméssze fel,
s nem kérek mást: csak engedj el!
Többé ne jusson eszembe, ahogy rám néztél,
ezer tündérmese, amit meséltél!
Többé ne lássam a csillagokat fenn az égen
pont úgy, mint azon a régi éjen!
Többé ne halljam hangodat soha,
nyelje el egy csalódott lány sóhaja!
Ne hazudd azt többé, hogy szeretsz,
miközben pajkosan a szemembe nevetsz!
Csak egy erő vagy, mi fogva tart már rég,
de a szenvedést nem bírom,elég!
Kérlek,hagyj el most csendesen,
ezen az éjen örökre felejtsd el nevem!
Nincs rád szükségem többé,
s a sok emlék, mi hozzád köt még,
a lángoló tűz eméssze fel,
s nem kérek mást: csak engedj el!