Millió könnycepp,mely érted folyt,
millió mosoly, mi csak neked szólt,
a lángoló tűz eméssze fel,
s nem kérek mást: csak engedj el!
Többé ne jusson eszembe, ahogy rám néztél,
ezer tündérmese, amit meséltél!
Többé ne lássam a csillagokat fenn az égen
pont úgy, mint azon a régi éjen!
Többé ne halljam hangodat soha,
nyelje el egy csalódott lány sóhaja!
Ne hazudd azt többé, hogy szeretsz,
miközben pajkosan a szemembe nevetsz!
Csak egy erő vagy, mi fogva tart már rég,
de a szenvedést nem bírom,elég!
Kérlek,hagyj el most csendesen,
ezen az éjen örökre felejtsd el nevem!
Nincs rád szükségem többé,
s a sok emlék, mi hozzád köt még,
a lángoló tűz eméssze fel,
s nem kérek mást: csak engedj el!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Remélem Te is túl leszel ezen az érzésen...és vidámabb írásaid születnek majd..
Most megyek, és a többi versedet is mind végigolvasom :)
Minden jót! Andrea