Én nem vagyok távirat

Én nem vagyok távirat,
Csak hétköznapi levél.
Nem célozok már sokat,
Csak ami belefér.

Ceruzám elkopott,
Meg kéne hegyezni.
Jó lenne egy új cerka,
Sok kottát megírni.

Túl nagy itt e banda,
Rengeteg a prímás.
Szerte szét búbánat,
Sok a szomorkodás.

Áthallik pár dallam
A szomszéd sorokból,
Csendben sír a hegedű,
A téli hantokból.

Sebzett szívek ezre,
Gyere ki a fényre!
Oly nagy a vonzalom,
Ne tegyél ellene!

Segíts !

Gyújtsd fel a tüzek lángját,
Gyújtsd fel a szivek vágyát,
És az egész tájra boruljon a fény.

S ha nem lesz már ki azt akarja,
Hogy a búnál legyen rabszolga,
Akkor lesz a földön béke.

Rálel testvér a testvérre,
Nem bántják egymást az emberek,
Csak egy szó marad a szeretet.