Én nem tudom

Én nem tudom, ki vagyok,
Sem azt, miért élek, ha halni jobb.
Nem tudom, miért zörög a levél,
Ha hangodat fújja felém a szél,
Nem tudom, miért sír a felhő,
Ha a fényes nap domb mögött jő,
Csak azt tudom, bizonyosan fájna,
Ha madarad repülne felettem ágra,
S azt se viselném el nagyon,
Ha merenghetnék lágy szavadon,
Sírnék, ha újra látnálak,
Hisz’ bennem zúgó dalok járnak,
Mik azt suttogják: szeretlek...
S mégis tudom, hogy felejtelek,
S azt is tudom, hogy fáj nagyon
Közeledben szállni szabadon,
Énekelni a temető dalát,
Végigzokogni egy éjszakát,
Bársony szavaid bennem zengenek,
Szeretném őket ölelni meg,
Szeretnélek, ha itt lennél velem:
S megölni magam szép csendesen.