Emlékszel?

Rád gondolok, de nem akarlak szeretni,
Mindent megtettem, de nem tudlak feledni.
Egy éve nem láttalak, nem hallottam hangod,
A szívem fájdalmasan ver, ugye hallod?!
Gondolsz-e rám néha, vagy elfelejtettél?
Emlékszel-e arra, hogy valaha szerettél?
Látod-e még arcom az éjben, emlékszel-e,
Hogy milyen csodás éveket éltünk együtt le?
Eszedbe jutok-e még, mikor egyedül vagy?
Vagy, ha meglátod "emlékeim" hidegen hagy?
Érzed-e testem melegét, ha fázol?
Álmodsz-e rólam, mikor alszol?
Tudod-e mi a kín, a szenvedés,
S a szerelem nélküli gyötrődés?
Tudod-e milyen egyedül lenni éjjel,
Testedben kínzó, sóvárgó hévvel?
Tudod-e, hogy fáj a magány,
Egy viharos, rideg éjszakán?
Tudod-e milyen a reménytelen szerelem?
Könnyezel-e, ha feltör emlékem?
Ismered-e a kínt, ami felőrli szíved?
Vagy kegyes életed boldogan éled?
Érzed-e a szenvedést, a nyomorult sorsot?
Érzed-e azt, hogy sose leszel boldog?
Nem! Te nem tudhatod, mi a kín, a szenvedés,
Te boldog vagy, örülsz, s hű barátod a feledés!
Te fel se fogod, mekkora bűnt tettél,
Te nem is tudod mekkorát vétkeztél!
Megöltél egy pici szívet, ki szeretett,
Ki meghalt, de el sose feledett!
Meghalt, csalódott, ő már nem érez többet semmit,
Már nem dobog soha, nem szerethet senkit!
A pici szív gazdája fél ember marad örökre,
Azt sose feledd te átkozott, hogy te tiportad földbe!