Élvezd a csendet

Élvezd a csendet

Szürke fényben, pislogó gyertya
Hegedű hangja, s az őszi falevelek.
Békét lelek benne és nyugtalanságot benned.
Két kéz fonódik a piruló csendben,
hajunkat kopogtatja a szél.
Mi a cél? Az ember csak sodródik…
Izgalom hevében, egy pillanatért cserében,
női keblekben,
csók csak csók a ciklikus ösztön.
Két ringó testen kopogtat a szél,
Ránk ragadt rozsdás falevelek,
Kegyelemnek, szónak mi értelme,
ezt nem érti az elme.
Sötétség vonul a piros levegőben,
a gyertya már alszik a hegedűs csendben.
Ölemben öledben. Örökre.
Bennem élsz és Én Benned!