Elveszve

A sötétseég, amely magába zár,
Mint egy sziklaormon álló zord vár,
Makacsul körülölel, s nem enged,
Az idők folyamában elveszett.

Nincsen már külön jövő, múlt, s jelen,
Nincsen már fény, se hangok, se színek,
Csak a hideg és a fájdalom.
A fényt jelenleg nem láthatom.

Folytatnám az utam, de nem lehet,
Porszemcsétől a kerék megrekedt.
Földi pokol az, ahol most vagyok.
Nincsen ördög, nincsennek angyalok.

Nincsen, ki megmentsen, nincs megváltó,
Egyedül vagyok, futnék a lángtól.
Lassan emészt a hamvadó parázs,
Az átkot nem törte meg a varázs.

Egy magas szikla melyről ledobtak
Biztos kezek, melyek addig fogtak.
Alattam tátongó, mély szakadék,
Vérző szívben emlékek hada él.

Van olyan seb, amely nem gyógyulhat,
Egy fájdalom, amely el nem múlhat.
Egy arc, amely örökre feldereng,
Egy személy, kit feledni nem lehet.