Ezer szó, pár száz sorba zárva,
Számtalan érzés, de mind hiába.
Egy halál felé tartó nép,
Mely felé vágtat a vég.
Néhány buzdító, pár harcos,
És több millió zombi az utcákon futkos.
Munka, munka munka! Hajt, akár a gép.
Igen, most még sajnos ez vagy, Magyar Nép!
Oly sok lelki harcos, most pénztől függő élet,
Hiába ordítod a fülébe: Ébredj, vagy véged!
Elvesznek a szavak a félholtak előtt,
Nemzetünk egy fekete napon megtört.
Olyan sok kincs van az orrunk előtt,
Melyért pár kapzsi nép bárkit megöl.
Bár most papírra vetem, elvesznek a szavak,
Hiszen szemedben ez "csak egy vers" marad.
Egy gyermek szavai, álmai papírra vetve,
Ugyan mit számít ez a Te életedbe'?
Csak álmodozik, mert unja az iskolát,
Szavaim lefolynak, még sértetlen a gát.
A gát, melyet át kéne törnöd az élethez.
Tudod egy gyermek is érthet az érvekhez.
Hazugságok, lopás, csalás, fájdalom,
És nem tesztek semmit!? Szánalom.
Persze, könnyebb azt mondani, nem a te dolgod,
De elfelejted? Ha nem teszel érte, nem leszel boldog.
Utálod a főnököd, fizethetetlen már a hitel;
De az esély most adott, ne veszítsd hát el!
Elveszett gyermekkor, elveszett szavak, álmok...
Nyakadra, válladra, bokáidra rákerültek a láncok.
Húzod magad, hogy kevés a pénz,
S félelemmel korbácsol a vész.
Mert ha jön a végrehajtó, vagy a bank...!
És máris fölöslegesen hajszolod magadat.
Mitől félsz? Hogy elviszik az autót, tévét?
Tudod mit nem vihetnek el az embertől? A szívét.
Fáj, hogy ezek csak elveszett szavak,
Hiszen úgysem változtatod meg magad.
S majd keseregve átkozod a föntieket,
Miközben tovább rontod az életedet.
Elveszett szavaim sorakoznak verseimben,
Elveszett szavaim rögzítik érzéseimet.
Elveszett szavak, melyeket nem veszel észre,
Elveszett szavak, mik eltűntek a sötétségben.
Elveszett a sötétségben, mely elmédet borítja,
S némán tűrve ezt, vársz a békés sírodra.
S most hiába olvasod, akkor is, ha figyelsz,
Ha az életben értelmet ez által nem nyersz.
Én remélek és próbálkozom tovább és tovább,
A döntés előtted még mindig ott áll, és ott vár.
Dönts hát jól, Magyar ember, Magyar nép:
A tétlenségből legyen végre végleg elég!
Mi lenne akkor, ha olyan falunk lenne,
Hol mindenki tanult, szeretett foglalkozásából élne?
Ha lenne minden, mi élethez kell:pék, molnár, paraszt,
Gazda, kovács, s a kőműves el nem maradhat.
Ha önellátóan menne minden egy közösbe,
S a társaság minden tagja egyenlően érvényesülne?
Megmondom: Élet. Így lehetne élni, segítve.
De ezek csak elveszett szavak, nem figyel senki sem...
Fáj, hogy ezek csak elveszett szavak,
Nem változtatod meg miattuk magad!
Keseregve átkozod tovább a föntieket,
És csak tovább rontod az életedet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John:
Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346:
Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások