Első

Járom az utamat a Balaton parton,
ahol egykor együtt szerelmesen sétáltunk.
Minden szikla, fűszál rólad mesél,
hogy milyen jó volna ha újra itt lennél.
Talán elfeledted hogy milyen volt én velem,
de én helyetted is örömmel emlékszem.
Viharnak tűnt mikor elhagytál engemet,
de újra sütött a nap mikor megtaláltad szívemet.
Emlékez arra amikor mi ketten,
fürödtünk a holdfényben a Balaton vizében.
Vágy és az érzelem
nem számított rajtuk kívül semmi sem.
Most hogy itt vagy már nem érzek bánatot,
már csak azt szeretném hogy elmond mi bántott.
Szemedben a könnyek egy történetet mesélnek
a fájdalomról, melyet csak én értek.
Többé nem kell sírnod kedvesem,
azért élek, hogy boldog legyél én velem.
Mikor mosolyogsz eltűnnek a fellegek, s
boldogság járja át bolond szívemet.