Elmúlt szerelem emléke

Vándor lelkem előtt sáros út
Szomjas szívem előtt száraz kút
Gondolatom kertje hiába bölcs
Ha szívemnek nem terem benne gyümölcs
Mikor velem voltál, volt erdő, tó meg part
S volt mézédes szerelem, mely csak szeretni akart
S hiába nap-nap után szerelmes nap virradt
Jött az ősz, a tél, s melege egyre elmaradt
Hiába fürkésztem, szíved titkos terveit
Többé nem leltem, a nyári nap mézédes perceit
Szívem választottja mára más felé pillant
Szívében emlékem mára nincsen, tova illant

Az álmok egyszer véget érnek,
ahogy a Hold átadja helyét a napsütésnek.
Most már tudom. Nincs tovább!!
Szívem nem remél több csodát
Csak a szeretet áll a magány fölött
Mint rózsa a tövisek között

Remélem ti boldogabb napokat éltek!