Életem nem élhetem...

Szenvedek, csak szenvedek
Mert érzem boldog többé már nem lehetek
Széthasít a szörnyű fájdalom,
Könnyeimet ölembe hullatom.
Hogy juthattam el én idáig,
Hiszen ő volt kiért éltem mostanáig.
Elgyengültem, vagy már nem szeretem?
Mindegy. Mostmár nélküle kell leélnem életem.
Így döntöttem, ezt akartam,
Végül belül szétszakadtam.
Régen az idők kezdetén
Megtaláltuk egymást.Ő és én.
Segítő társra volt szüksége,
Én ott voltam mindig mellette.
Fogtam a kezét hisz megígértem
Szeretni fogom míg életemet élem.
Megígértem és most megszegtem
Szeretném hogy ezért lelkem a pokolban vérezzen.
Hisz a pokol ennél már csak jobb lehet
A lángok nyelve ehhez képest hűs lehellet.
Miért örök elégedetlen az ember?
Eljön a vég tudjuk, egyszer.
Ha egyedül vagy vágysz a társra,
Ha van veled valaki, sokszor magányra.
Melyik a rosszabb, vele vagy nélküle?
Ki felel nekem erre a kérdésre?
Szeretem, szeretem, örülten szeretem,
Mégis elengedtem a kezét, én felelőtlen!
Nem volt a kapcsolat sohasem felhőtlen,
Elhagytam, és most mindig ő lebeg előttem.
Édes mosolya, hamvas bőre,
Nem is vágytam soha más nőre
Mézédes ajkai, gyengéd érintése,
Elfeledtettek minden bajt időről időre.
Ez nem volt elég, valamiért kevés,
De ő többé nem lehet az enyém.
Örökre tönkre tettem két ember életét,
Remélem bűnhődni fogok ezen csúf tettemért.
Nem vágyom másra, csak egyet akarok,
Bocsásson meg, mikor én meghalok….