Elbocsáltalak (mint egykor Ady Lédát)

Miért ígértél?
Miért szerettél?
Miért hazudtál nekem?
Miért nem maradtál velem?
Miért nem harcoltál értem?
Miért?! Miért?! Csak ezt kérdezem!

Velem voltál, de miért nem mondtad ,hogy mást
álmodtál?
Azt mondtad harcolni fogsz de ez csak ábránd volt.
"Kitartassz mellettem, nem hagysz el"-mondtad.
Ha így feladod nem is voltam fontos neked.
Nem panaszkodhatok,hiszen én voltam a hülye.
Saját magam szenvedtettem, elmúlt minden.
De annyit nem érdemeltem, hogy személyesen közöld velem?
Ennyit értem?
Pedig te voltál a szerelmem.
De nem haragszok Rád csak szomorú és kétségbeesett vaygyok.
Nem szólok semmit csak bámulok.

Mindig vártam azt a napot, mikor találkozunk és melléd bujhatok.
Minden percben veled voltam képzeletben.
Napjaim olyan lassan teltek nélküled.
De ennyi volt csupán veled.
Megnyíltam előtted amit nem sok ember előtt teszek.
Elárultnal és becsapottnak érzem magam.
Elhittem minden hazug szót,igaz kaptam sok jót,de ez elmúlik és csak emlék marad.
Olyan mint a temetőben a sírra irt dátum és név, csak én egyedül vagyok egyedül gyászolok.
De virágot hova vigyek?
Erekje csak a szívem lett. Ahol szellemek kísérik minden léptemet.
Én nem vagyok a nagy és gőgös költő Ady,ki szerencsés volt,mert nálluk fordítva volt, és a nő kitartóbb volt.
Vele volt míg a szerelem ki nem hűlt, majd elbocsáltotta...

Nem akarok újból keserű sorokat írni!
Hallgatni mélyen és meg nem nyugodni.
Minden nap éjjel-nappal sírni.
Nem akaronm hogy lássa mindenki hogy szenvedek.
Nem akarok semmit csak nyugalmat.
Nem bírom ezeket a mély fájdalmakat.

Szerinted mit tegyek?
Döntésed fogadjam el?
Ez hülye kérdés.
El kell fogadnom IRTAD hogy fogadjam el.
Ezt teszem.Mi mást tennék?
Mondjam azt hogy:Ne menj!Ne menj!
Engedni kell aki el akar szállni messzire.
Én pedig ne gondoljak semmire.
Elmulik minden mi szép és jó csak idő kérdése.

De miért? Miért???
Kérlek ne hazudj nekem!
Nem engedlek vissza a szivembe.
A kulcs eltűnt a semmibe veszett, elengedte a képzelet.
Ott lebegett erősen és égett mint a tűz, majd a kulcs eltünt.

Elengedlek! Menj már el!
Elengedlek! Ne nézz vissza!
Elengedlek! Hidd el nekem jobban fáj!
Elengedlek! Ennyi volt csupán..
Menj már! Menj már! Menj már!