Az éjfélt már elütötte mellettem az ódon állóóra,
Fáradt elmém még mindig nem tért nyugovóra.
Vöröslő tekintetem kábultan tekint a messzeségbe,
Felkavaró neszeket vélek hallani a sötétségbe.
Hófehér koponya kezét felém nyújtja az éjben,
Táncra hív, s karja között megfagy a vérem.
Holtak foga koccan össze a dermesztő télben,
Kóbor lelkek korcsolyáznak hahotázva a jégen.
Szemgolyód helyén tátongó ürességgel reám tekintesz,
Rég eltűnt aurád emlékével meglegyintesz.
Lényed hiánya kongó ürességként szorítja bordám,
Ám egymás kezét fogva, keserűen nevetünk, hisz úgysem jössz már vissza hozzám.
Csupasz talpam a poros folyosó kövét koptatja,
Éjszaka rózsája koromszín szirmát hullajtja.
Éber álmom gyenge karral magamhoz ölelem végre,
Itt, a hideg márványfolyosó padlóján ülve.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások