Az éjfélt már elütötte mellettem az ódon állóóra,
Fáradt elmém még mindig nem tért nyugovóra.
Vöröslő tekintetem kábultan tekint a messzeségbe,
Felkavaró neszeket vélek hallani a sötétségbe.
Hófehér koponya kezét felém nyújtja az éjben,
Táncra hív, s karja között megfagy a vérem.
Holtak foga koccan össze a dermesztő télben,
Kóbor lelkek korcsolyáznak hahotázva a jégen.
Szemgolyód helyén tátongó ürességgel reám tekintesz,
Rég eltűnt aurád emlékével meglegyintesz.
Lényed hiánya kongó ürességként szorítja bordám,
Ám egymás kezét fogva, keserűen nevetünk, hisz úgysem jössz már vissza hozzám.
Csupasz talpam a poros folyosó kövét koptatja,
Éjszaka rózsája koromszín szirmát hullajtja.
Éber álmom gyenge karral magamhoz ölelem végre,
Itt, a hideg márványfolyosó padlóján ülve.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
2024-11-09
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások