Az éjfélt már elütötte mellettem az ódon állóóra,
Fáradt elmém még mindig nem tért nyugovóra.
Vöröslő tekintetem kábultan tekint a messzeségbe,
Felkavaró neszeket vélek hallani a sötétségbe.
Hófehér koponya kezét felém nyújtja az éjben,
Táncra hív, s karja között megfagy a vérem.
Holtak foga koccan össze a dermesztő télben,
Kóbor lelkek korcsolyáznak hahotázva a jégen.
Szemgolyód helyén tátongó ürességgel reám tekintesz,
Rég eltűnt aurád emlékével meglegyintesz.
Lényed hiánya kongó ürességként szorítja bordám,
Ám egymás kezét fogva, keserűen nevetünk, hisz úgysem jössz már vissza hozzám.
Csupasz talpam a poros folyosó kövét koptatja,
Éjszaka rózsája koromszín szirmát hullajtja.
Éber álmom gyenge karral magamhoz ölelem végre,
Itt, a hideg márványfolyosó padlóján ülve.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások