Éjfél után

Minden éjjel rád gondolok, ha aludni megyek,
Leteszem a kis fejemet, s egy dalba kezdek.
Aludni ma nem fogok, mert eszembe jutottál,
Szemed kékje, arcod fénye, csak egy hiú ábránd.
Erős karod ma átkarol, mert ez csak álom,
Ajkad az én ajkamon, hiszen erre vágyom.
Ablak koppan, levél rezzen, s te nem vagy velem,
Kinézek az ablakon, hogy felébredjem.
-Nini! – te állsz ott, egy csokor virággal,
S melletted egy lány ragyog, szikrázó ajkakkal.
Ablak koppan, levél rezzen, s egy csók cuppan el,
S az ablakból most már egy villám csattan el.
Ablak dörren, levél rezzen, s ők boldogok,
Minden erőmet összeszedve üvölteni akarok,
-Nem lesz így jó!- ablak csattan, s újra ágyban vagyok,
Ablak koppan, levél rezzen, mert ma már nem alhatok.