Volt egyszer egy gitár,
tudója szerelmes daloknak,
életet adott, édes dallamoknak.
Gyönyörűen szólt a muzsika,
míg hamis hangokkal nem
kezdtél játszani, s a húrok
egyenként elpattantak,
emlékeként keserű kínoknak.
Már csak egy húr maradt,
hát tépjed, szaggasd,
sikoltson, szenvedjen,
hadd fájjon még jobban,
mikor a szív utolsót dobban,
játékod kegyetlenség,
szakadjon az a húr végre,
mert, ha nem teszed meg,
hát megteszem én, elszakítom,
legyen ez, egy egyszer volt,
boldog szerelem vége.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Itt ülök és írom a válaszokat, közben potyognak a könnyeim, hogy milyen kedvesek vagytok velem.
Versed szívem öleli.
Az ég is csillagokkal teli,
Most nem üres és nem sötét,
Verseid angyalok jöttét
Jelzik, s magukba zárják.
Ők is a Te versedet várják! :)
nem hagynék itt senkit sem,
Jóbarátok vagytok,
már mosolyog a szemem,
visszaadtátok a szerelembe
vetett hitem.
Nem kérdez, csak fejbevág,
Nem tehetsz ellene,
Kifordul alólad a világ.
Akkor meglátod majd az eget,
Rád ragyog a felhők felett,
Szerelmes szemét Reád emeli,
S csak halkan suttogja: Carie.
Bocs:)) :wink:
Carie
Lehetne minden egyes nap,
hogy ilyenért,
bocsánatot kérj???
öreg tanítód.