Te, ki ismered a magányt,
Oldd meg nekik e talányt!
Kik nem ismerik e kegyetlen szót,
És pocsékolják a lelki jót.
Mit tudja az, kit értenek,
Elfogadnak, nem sértenek,
Nem tudja, mert nem értheti,
Az ilyen életét hogy élheti.
Vonatként gurulni a sineken,
Melyet már rég leraktak énnekem.
Gurulni, gurulni unalmasan,
-szürke múltam felfal lassan.
Más sín is húzödik mellettem,
De átjönni hozzám már kegyetlen.
Mert én célba csak előre jutok,
S elkanyarodni nem fogok.
Rájövök majd a legvégén,
Hogy vakvágányon futtam én,
Életem célja nem volt más,
Hogy leéljem azt felemás.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások