Te, ki ismered a magányt,
Oldd meg nekik e talányt!
Kik nem ismerik e kegyetlen szót,
És pocsékolják a lelki jót.
Mit tudja az, kit értenek,
Elfogadnak, nem sértenek,
Nem tudja, mert nem értheti,
Az ilyen életét hogy élheti.
Vonatként gurulni a sineken,
Melyet már rég leraktak énnekem.
Gurulni, gurulni unalmasan,
-szürke múltam felfal lassan.
Más sín is húzödik mellettem,
De átjönni hozzám már kegyetlen.
Mert én célba csak előre jutok,
S elkanyarodni nem fogok.
Rájövök majd a legvégén,
Hogy vakvágányon futtam én,
Életem célja nem volt más,
Hogy leéljem azt felemás.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?