Egyedül.

Ülök a sötét szobában Egyedül.
Kezemben penge, felvágom az erem.
Nem tudom, talán lehet az a srác tette,
Ki most már más lányt szeret.
Régen én voltam az a lány,
Kiért az életét is odaadná.

Most egy barna lány az, ki elrabolta szívét,
Most őt szereti, szíve érte dobban oly rég.
Én csak nézem, fájó szívvel a fényképét,
Majd összetépem, s tűzbe dobom emlékét.
Szeretem, érte képes vagyok meghalni,
Elmegyek E legy sziklához, és levetem magam a habok közé.

Már nem élek, meghaltam
Szívem többé érte nem doboghat.
Halálom előtt egy levelet hagytam,
Ebbe a levélbe őszintén leírtam:
"Szeretlek téged, de látom hiába,
Már egy másik lányt szeretsz, élnem hiába.
Őt öleled, őt csókolod éjnek éjjelén.
De nekem örökké megmaradsz a szívem legmélyén!"

A temetés napján a fiú is ott volt,
A koporsóra borult, s könnye is kicsordult.
Rájött, az élete mit sem ér a lány nélkül,
Hát a vízbe ugrott ő is, és meghalt végül.
A mennyben is látták egymást, de a lány zokogott,
Ezt mondta halkan:"Ő az, az a fiú ott..."