Egyedül...

Egyedül állok a sötétben...
Sikolyom süket fülekbe bújik..
Kísértő árnyak suhannak mellettem.
A város egyre halkabban morajlik.
Magamra maradok én és sorvadó életem.
Magánytól mardosott szivem néhány sebből vérzik.

Elmém elvetett gondolatoktól lüktet.
Szivem régi érzelmekkel kínlódik.
A téboly szemem elött lebeg.
Az őrület egyre vékonyabb határon húzódik.
Az élet hatalmas terehe húzza lelkemet.
Magánytól tépett szivem egyre több sebből vérzik.

Vállamra az árnyak terhe borul.
Szemem véres könnyel lassan megtelik.
Torkom acél huroktól szorul.
Tüdőmből a levegő elveszik.
Lényegem a sötéthez hasonul.
Magánytól szaggatott szivem ezer sebből vérzik.

Szivem utószor nagyokat dobban.
Az utolsó reménysugarakkal küszködik.
Lényegem halványlik a félhomályban.
Lélegzetem megszűnik.
Csendben haldoklom a távolban.
Magánytól összeroskadt szivem lassan elvérzik...