Egyedül állok a sötétben...
Sikolyom süket fülekba bújik...
Kísértő árnyak suhannak mellettem.
A város egyre halkabban morajlik.
Magamra maradok én és sorvadó életem.
Magánytól mardosó szivem néhány sebből vérzik.
Elmém elvetett gondolatoktól lüktet
Szivem régi érzelmekkel kínlódik
A téboly szemem elött lebeg
Az őrület egyre vékonyabb határon húzódik
Az élet hatalmas terhe húzza lelkemet.
Magánytól tépett szivem egyre több sebből vérzik.
Válamra az árnyak terhe borul
Szemem véres könnyel megtelik
Torkom acél huroktól szorul
Tüdőmből a levegő elveszik
Lényegem a sötéthez hasonul.
Magánytól szaggatott szivem ezer sebből vérzik.
Szivem utószor nagyokat dobban.
Az utolsó reménysugarakkal küszködik.
Lényegem halványlik a félhomájban.
Lélegzetem megszűnik.
Csendben haldoklom a távolban.
Magánytól összeroskadt szivem lassam elvérzik.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások