Kacajok szállnak ablakomba;
gyermekek, lányok, asszonyok,
s én itt ülök szobám fejtekén.
Oly mélyen egyedül vagyok...
Nem fűt a vágy, szívem kietlen,
gyarló föld, melynek lángja kél,
s én benn égek, felemészt lassan
a lángoló, jéghideg tél.
Merengek, mint bölcs papok éjjel,
hogy miként vált a napvilág
emésztő, setét éjszakába,
hol nincs szín, élet, se virág.
Zöld füvek tompa csillogása
verőfényként szemembe száll.
A kínos hajsza tovább folyik,
az óra üt, ketyeg, megáll.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
Friss hozzászólások
laci78:
lesz folytatás vagy ne várjuk?
2026-03-03 19:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?