Kacajok szállnak ablakomba;
gyermekek, lányok, asszonyok,
s én itt ülök szobám fejtekén.
Oly mélyen egyedül vagyok...
Nem fűt a vágy, szívem kietlen,
gyarló föld, melynek lángja kél,
s én benn égek, felemészt lassan
a lángoló, jéghideg tél.
Merengek, mint bölcs papok éjjel,
hogy miként vált a napvilág
emésztő, setét éjszakába,
hol nincs szín, élet, se virág.
Zöld füvek tompa csillogása
verőfényként szemembe száll.
A kínos hajsza tovább folyik,
az óra üt, ketyeg, megáll.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?