Egy világot álmodok magamnak szüntelen

Egy világot álmodok magamnak szüntelen.
Romos várakból építkezek nap mint nap.
Igaz, és szép sorsok, merész küzdelem,
Képzeletem világában minden csak áhitat.
Ám most történik valami különös csoda:
Nem hagy nyugodalmat egy percre sem,
Aranyló nap előtt éles cserregő szózat
Keringő Sólyom száll méltóság teljesen.

Alacsonyan repül, Ő az erdő Hercegnője,
Keresve sem találnál nála szebbet soha.
Idegesen figyelem hogy száll a hegytetőre,
Terebélyes gertyánra, mely fészkét óvja.

Megannyi szépség, előkelő csoda e Madár.
Idegen érzés várat magára ha mozdul,
Nem tudok mit kezdeni szívemmel, ha fáj,
Dél tájt, mint a templomi harang, ha kondul.
Ezerév is kevés, hogy még egy ily szépet láss
Ne repülj el kérlek! ..., maradj még, ...
Két kezem magasba emelvén, várok én...
Igen, most felröppen és száll, játszik a széllel,
Nem tudok versenyre kelni ez égi zenével.
Érzem hogy közeleg, és kezemre száll
Lelkem néma és Ő oly közel van már...

Jelenem egyben múltam, és jövőm is elvész,
Olyas valamit érzek, mellyel nem érhet fel ész.
Bámulok Rád, és remegni kezd lábam
Barna szép tollaiddal meglebbented szárnyad,
Ametiszt kék szemeid izgalmas világa,
Nem tudom szívem eztán mit kívánna.

Soha nem láttam még Hozzád fogható szépet,
Zengő dobokkal, harsonával csak arra kérlek,
Erika, ki ismered a lelkem titkait sorra,
Régen nem éreztem így, talán még soha.
Ezeregy ördög és pokol, Isten látja lelkemet,
Téged vigyázni, óvni célom csak ez lehet.
Egyetlen szót monhatok még Néked:
Kedvesem szeretlek, szeretlek Téged.