Egy végtelen éjszaka volt…

Csak egy végtelen éjszaka volt,
Mikor körülöttem minden holt,
Azt hittem csak én vagyok,
S fáztam egyedül, úgyéreztem megfagyok,
Szememből folytak a könnyek,
Éreztem, hogy lépteim után árnyak jönnek,
Sötét, rideg volt a táj, s féltem,
Magamban azt mondtam; idáig éltem,
Nem menthet már meg senki,
Nem akarok többé őrangyal lenni,
Csak áztam az esőben, testem mozdulatlan,
Szívem sokat szenvedett, mégis tudatlan,
Elfutottam volna, de megmozdulni nem bírtam,
Álltam ott egyedül, és folyton csak sírtam,
Egyszer csak összeestem, testem földre borult,
Egy pillanatig azt hittem, minden jobbra fordult,
Nem éreztem semmit, szemem becsukódott,
Végül kezemből a véres kés is eldobódott…