Csak egy végtelen éjszaka volt,
Mikor körülöttem minden holt,
Azt hittem csak én vagyok,
S fáztam egyedül, úgyéreztem megfagyok,
Szememből folytak a könnyek,
Éreztem, hogy lépteim után árnyak jönnek,
Sötét, rideg volt a táj, s féltem,
Magamban azt mondtam; idáig éltem,
Nem menthet már meg senki,
Nem akarok többé őrangyal lenni,
Csak áztam az esőben, testem mozdulatlan,
Szívem sokat szenvedett, mégis tudatlan,
Elfutottam volna, de megmozdulni nem bírtam,
Álltam ott egyedül, és folyton csak sírtam,
Egyszer csak összeestem, testem földre borult,
Egy pillanatig azt hittem, minden jobbra fordult,
Nem éreztem semmit, szemem becsukódott,
Végül kezemből a véres kés is eldobódott…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások