Csak egy végtelen éjszaka volt,
Mikor körülöttem minden holt,
Azt hittem csak én vagyok,
S fáztam egyedül, úgyéreztem megfagyok,
Szememből folytak a könnyek,
Éreztem, hogy lépteim után árnyak jönnek,
Sötét, rideg volt a táj, s féltem,
Magamban azt mondtam; idáig éltem,
Nem menthet már meg senki,
Nem akarok többé őrangyal lenni,
Csak áztam az esőben, testem mozdulatlan,
Szívem sokat szenvedett, mégis tudatlan,
Elfutottam volna, de megmozdulni nem bírtam,
Álltam ott egyedül, és folyton csak sírtam,
Egyszer csak összeestem, testem földre borult,
Egy pillanatig azt hittem, minden jobbra fordult,
Nem éreztem semmit, szemem becsukódott,
Végül kezemből a véres kés is eldobódott…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Szelene ·
Nos Kedves, ez a versed most nem jött be. Nem tudom miért...sorry. valahogy nem éreztem át, nem tudott megérinteni, lehet, ha majd párszor még elolvasom. De most sem egyszer olvastam el és mégsem. :frowning: