Egy tavasz emlékére

Őrült lelkek, sebzett szívek
Bezárt ajtók,
Megkopó emlékek
Őrült lelkek, sebzett szívek

A megfoghatatlan távolodik
Egy érzelem megcsúfolva
Egy feeling, mi fájón tovaszáll
Egy ajtó, min nincs bejárásod többé

Egy szív, mi millió sebből vérzik,
Egy lélek, mi egy fátyol mögül még visszatekint
Szemed sarkából a könnyek,jelzik bánatod
Nincs mentség, elárultál

Te, ki nekem, a minden volt
Dobtad el, mi majdnem a Tiéd volt
Játszottál csacskán
Nem hitted, hogy veszíthetsz

Büszkeséged félredobtad
Várva a jelt
Csak a szépre emlékezel,várva a jelt

Párnád, gyürötten és könnyesen
Emlékeztet a múltra
Lelkiismeretedben is már megszólalt a vészharang
De a szobád...

A négyfal, mint négy ellenség
Ordít rád a magány
Majd felváltja a fájdalom
A reménynek, nyoma sincs

Már mindent megadnál
Már mindent odadnál
Beköszönt hozzád az igaz szerelem
De már csak emlék

Mikor már nincs, tudjuk meg, hogy ki volt Ő
Könnyeid Őt nem hívják vissza
Eljött hozzád messziről
Hogy mindig Veled legyen

Elárultad, tovább állt
Büszkén, de szíve darabokra tört
A Holdvilág számára most mást üzen
Csicsergő madarak keltik

Nagyárat fizetett
S megint azt hitte célba ért
Valami súgta neki, itt a végállomás
Életed itt és Vele éld tovább

Elárultad
Könnyeid naponta jelzik,hogy mit tettél
A boldogságot magával vitte
Hogy melletted a helye, sokáig hitte

Mikor már majdnem a miénk
Esik ki kezünkből,
És törik ezer darabra,
Mikor már majdnem a miénk

Hihetetlen történet
Mi két szívet, hentesként feldarabol
Nyugtalan lelkek, fizetnek a múltért
És megállt az idő...