Egy találkozás története

Sokszor kérded: „Miért vagy velem? Miért szeretsz?
Miért én vagyok az, aki elrabolta a szíved?”
Egyszerű a kérdés, de nehéz rá a válasz.
Miért kerestelek? Miért vágytam utánad?
Elmondanám, de elnémul ajkam, mert
Nehéz elmondani mit érzek itt belül, magamban.
Kellett, hogy gyere, és hogy velem, maradj,
Azért, hogy szeress és hogy elfogadj.
Vártam rád és Isten elküldött nekem.
Tudta jól, hogy veled boldog lesz az életem.
Sosem feledem az estét, mikor tekintetünk találkozott.
Egy kedves mosoly volt az, mi minket összehozott.
Néhány szó, mely megváltoztatott mindent.
Közel hozott egymáshoz két idegent.
Egy tánc, egy séta haza az úton,
Mely a reményt jelentette nekünk azon a napon.
Aztán a második találka, mely félszeg volt és rövid.
Nem tudhattuk lesz-e harmadik?
De lett harmadik és következő.
Felötlött bennem a kérdés: „Vajon ő lesz a Nagy Ő?”
Megtörtént az első csók, mely gyengéd, mégis tüzes volt,
Egy csók, mely addig a napig,
Mindkettőnk számára csak vágyálom volt.
Megszerettelek és te is engem.
Megtaláltam benned, ami kell nekem.
Választhattam volna mást, de nekem csak Te kellesz.
És ha igazán szeretsz, el nem eresztesz.
Jóságod és kedvességed levett a lábamról.
Te vagy a társ, akiről álmodom.
Telt az idő, hetek, hónapok,
S most már úgy érzem, örökké veled maradok!