Egy szeptemberi éjszakán

Gyönyörű, szeptemberi éjszaka volt,
És kettőnkre rávilágított a Hold.
A csillagok sem ragyogtak még így,
S mi egymáséi voltunk vérig.
Mind rossz, mi köztünk történt eddig,
Feledésbe merült, s eljutottunk a mennyig.
Kéz a kézben, száj a szájon válaszolt
Félő kérdésemre, „Őszintén akarod ?”
Egy szivárvány tűnt fel a szívemben akkor,
Mikor ajkát elhagyta e két szó, „Igen, akarom.”
Testem lelkem ebbe beleremegett,
Bőrünk egymáshoz simult, s már nem reszketett.
Azóta sem feledjük e gyönyörű pillanatot,
Mikor a Hold örökre ránkragyogott.