Egy nyári éjjel

Átkozott éjjel volt
Nyári fényben világított a Hold.
Mentünk némán, egymás mellett,
Két néma szerelmes, egy-egy gyermek.
Mentünk, majd megálltunk,
S talán a Hold hívó szavát vártuk.
Egyszer csak megérintett egy érzés
S egyikünk számára sem volt menekvés.
Szenvedélyek vad viharában
Találtunk mi egymásra,
S oly szépen olvadtunk egymásba,
Mint harmat cseppje a hamvas rózsára.
Éreztem ajka édes csókját,
Ujjai birtokló simogatását.

Szenvedélyes éjszakát,
Szerelmünk édes mámorát
Mind-mind együtt éltük át
Miért kellett elvesznie már?

Most felnőttünk és elvált utunk
Mégis érzem, mi még találkozunk.
Találkozunk majd egy nyári éjszakán,
Mikor eljő értünk az áldott halál,
És együtt szállunk majd tovább
Mikor mindkettőnket befogad egy új világ.