Ha végig megyek az utcán
az emberek rám pillantanak,
és bennem csak egy szörnyet látnak,
vagy szánakozva végigmérnek,
vagy elborzadva félre néznek,
majd tovább haladnak.
Ilyenkor legszívesebben
elásnám magam, elgondolkodom,
hogy miért ilyenek az emberek,
főleg külső alapján ítélnek.
Rendben, de mi van ha,
valakinek saját hibáján kívül
nem túl előnyös a külseje?
Mert mondjuk így született
és nem tud mit tenni ellene?
Kérdés nélkül ítélnek.
Nem érdekli őket.
Csak kitaszítanak és kész.
Pedig, ha egy kis időt rám szánnának
és elbeszélgetnének velem,
rájönnének, hogy ugyanolyan
ember vagyok, mint bárki más
ezen a földön, és én is
rendelkezem értékekkel.
Ugyanúgy vannak érzéseim,
tudok sírni, nevetni,
gyűlölni és szeretni.
Fáj a lelkem, akárhányszor
az emberek szemében
a felém sugárzó lenézést látom,
de mégis erős vagyok,
küzdök, bizonyítani próbálok,
hogy nem különbözök.
Csak annyiban, hogy
másképp látom a világot,
és belém több emberség szorult,
mint egy átlag emberbe,
ennek egyik oka az állapotom,
a mozgáskorlátozottságom.
De meggyőződésem, ha más lenne
a helyzetem, és úgy járnék
mint akárki más akkor sem
rekesztenék ki senkit,
csak azért mert más a
járása mint nekem.
Ez persze nem fog
kiderülni sosem.
Mivel ez egy állapot,
és nincs rá gyógymód.
Így születtem,
így kell életem
végig élnem,
halálomig.
Néha nehéz,
a fél karom odaadnám,
ha a vádlás helyét
átvenné a kedvesség.
Félre értés ne essék,
nem célom a sajnálatkeltés.
Hasznom nem lesz belőle
úgysem sosem.
Félni sem kell tőlem,
nem vagyok rossz ember
nem bántok én senkit.
Amit szeretnék csupán annyi,
hogy képesek legyenek az emberek
az állapotom ellenére,
főként azzal együtt,
normálisnak látni,
és így, ahogy vagyok elfogadni.
Ezért is harcolok, mert ha megtörnék,
ha feladnám, az már nem én lennék.
A meghátrálás nem jellemző rám.
ezzel nem megbántani akartalak kedves Magányosangyal, hanem éppenséggel az általad oly vágyott egyenlőséget biztosítottam számodra. ez így korrekt,...ha normális emberként írtad volna ezt a csekély értékű verset, akkor ezt kaptad volna a többiektől is,...de őket sajnos épp az a szánakozás fogta vissza, amit te annyira utálsz,...teccikértenyi?
egyetlenegy, amivel tökéleteesen egyetértek, hogy neked van igazad! a te sérült testedben egy harcos, küzdenikész, magas igazságérzetű, bátor, megalkuvásra képtelen nemes jellem lakozik!...és attól,hogy ez a "vers" nem átütő erejű,nem kell pánikba esned! ezzel a lélekkel te meg fogod találni a módját, hogy kivívd embertársaid megbecsülését. GRATULÁLOK ! -nem a vershez- hanem HOZZÁD!,...teccikértenyi? :wink: :heart:
Igen, nem tökéletes a VERSEM, ahogy én sem, és senki sem az.
Azért írtam meg, hogy a sorok mögött meglássák a tartalmat az emberek, és talán, mondom TALÁN kicsit magukba néznek!
Teccikérteni??? ;)