Egy könnycsepp születése

Már jó pár éve annak,
hogy e helyre költözött
Reményt vesztett remete
enyhe szélnek öltözött

Fák között suhanva el,
hogy susogják bús szavát,
útra kelt, hogy értse mind
ki így veszít arát...

Önmagát hergelve fel
így lett ő bősz vihar,
Tajték a nagy tengeren
a földön port kavar

Majd egy nyári reggelen
erdőbe lásd ki ért,
Szól a görnyedt vénleány :
„Jöttem nyakláncodért !”

S nyitja már remegve szét
a becsben őrzött medált
Ismerve fel önmagát
s a drága kisleányt

„Hát itt vagy ?” szól a bús vihar
gyöngén ölelve Őt
Sok magányos év után
örvendve könnyek között...