Már jó pár éve annak,
hogy e helyre költözött
Reményt vesztett remete
enyhe szélnek öltözött
Fák között suhanva el,
hogy susogják bús szavát,
útra kelt, hogy értse mind
ki így veszít arát...
Önmagát hergelve fel
így lett ő bősz vihar,
Tajték a nagy tengeren
a földön port kavar
Majd egy nyári reggelen
erdőbe lásd ki ért,
Szól a görnyedt vénleány :
„Jöttem nyakláncodért !”
S nyitja már remegve szét
a becsben őrzött medált
Ismerve fel önmagát
s a drága kisleányt
„Hát itt vagy ?” szól a bús vihar
gyöngén ölelve Őt
Sok magányos év után
örvendve könnyek között...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Örülök, hogy tetszik mindkettőtöknek:-)))))