November elsején,
Egy fárasztó nap estéjén,
Jót beszélgettem vele én,
E fárasztó nap estéjén.
Aztán jött a rémálom,
Rájöttem hogy hiányolom,
Azóta csak dalait hallgatom,
S eltűnt a rémálmom.
Mert eljött az ö napja,
A huszadik szülinapja,
Akkor ugyan olyan volt mint november elsején,
Annak a fárasztó napnak estéjén.
S miközben én a sorokat írom neki,
A pinkben a pohár alját nézi.
De lehet hogy arcomat majd felidézi,
Amikor a haza vezető úton nem fogja a kezét senki...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások
Ha nem csak az első két szótag első és utolsó sora lenne önmagábahajló hanem a többié is akkor bizony egy büdös szót nem szólnék.
Tényleg próbálj legalább nagyjából egyhosszú sorokat összehozni.
Könyörgöm! Ugyanolyan egy szó! Hazavezető egy szó!
Az első verszsak a tökéletes példa rá, hogy nem kell a sor végére a vessző.
"November elsején
Egy fárasztó nap estéjén
Jót beszélgettem vele én -
E fárasztó nap estéjén.
Annyi sok szép írásjelet használhatsz annyi sok érdekes helyen a vesszőn és a sorvégeken meg a ponton és a strófavégeken kívül.