Egy képzelt szerelem

Az ágyam hideg a fejemben félhomály
Az ajtó tárva s Te megint itt hagytál.
Kérdeztelek hogy miért lett így,
De Te csak ennyit mondtál:
Játék volt, de most véget ért!
A szívem most is fáj, de az eszem gyűlöl mert elhagytál!
Hiszem hogy egyszer visszatérsz csak nehogy úgy járj mint Én!
Remélem egyszer majd rájössz milyen az ha nem szeret Kit szíved választ!
Sokáig töprengtem míg megszületett e költemény,
De megérte mert szívemnek már csak emlék lettél!
Néha nosztalgiázom a soraidon, de már csak nevetni tudok magamon!
Bedöltem a hazug dumádnak,
amit valószinű a haverok diktáltak.
Sokszor gondolkodtam hogy "Hogy mondjam el Neked",
De mire sikerült volna rájöttem hogy nem is kellesz Nekem!!
Persze ebben segített a lekoccolós szöveged amiben persze ismét segítettek Neked!
Azt nem mondom hogy bánom hogy megismertelek mert ilyen ember mint te nincs még egy...
Talán a társadalom majd megköszöni Neked, hogy ilyen "bátor" ember lett Belőled!
Már nem fáj a szívem és már nem is gyűlöllek,
hiszen számomra már ennyit sem érsz... és a történet így lett egész!!