Egy fiúnak

Mindig, mikor látlak, él bennem a remény,
De aztán rádöbbenek, te nem lehetsz az enyém.
Bármennyire szeretném, s bármennyire szeretlek,
Téged már valahol máshol is szeretnek.

Sírással telik el minden perc és óra.
Nem tudok nélküled élni, nem tehetek róla!
Mást ölelsz és mást csókolsz, másnak fogod a kezét,
Itthon pedig összetörted egy lánynak a szívét.

Elhitetted velem azt, ami nem igaz,
Az életemben te voltál az egyetlen vígasz.
De csupán csak kihasználtál és játszottál velem,
Nélküled már nem ér semmit az életem!

Sokmindent mondhatnék, de ezt most nem teszem,
Mert tudom jól, hogy csak beszélnék feleslegesen.
Amit érzek, azt nem lehet szavakba önteni,
Téged nem foglak tudni elfelejteni.